Településtörténet dióhéjban

            Bogyoszló, a Rábaköz közepén a Rába és a Répce által feltöltött sík területen helyezkedik el. Csornától 10, Kapuvártól 15 Km-re, a 85. számú főúttól délre.

             Első írásos emlék a faluról 1228-ból származik, ahol "villae Bogyuslou" néven említik.

1387-ben Zsigmond királytól kapták meg a Kanizsaiak egyik legnagyobb uradalmukat, Kapu várát és a hozzá tartozó helységeket (köztük Bogyoszlót is).

1529-ben pusztított végig a török először Sopron megyén, majd az 1543-as rábaközi hadjáratban. Egy 1594-ből származó utalás szerint községünk is szinte lakatlanná vált. Ekkor már Nádasdy-birtok (Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás házassága révén.)

A földesúr 1604-ben telepíti be újra a falut. A beköltöző családoknak hatévi robot - és adómentességet ígért. 1677-ben már körülbelül 60 család élt a faluban. A lakosok részben a földesúri birtokon, részben bérföldeken dolgoztak.

A község 1671-ben új földesurat kapott. Nádasdy Ferenc országbírót a Wesselényi - összeesküvés egyik fő résztvevőjét 1671-ben kivégezték, ezért Kapuvárt és a hozzá tartozó településeit a bécsi kamara vette birtokba, s 1683-ban Lipót császár Eszterházy Pál nádornak adta. Bogyoszló ettől kezdve egyike az Eszterházy - uradalom jobbágyközségeinek.

Az első magyarországi népszámlálás / 1784 - 87 / az alábbi adatokat közli községünkről:

          Jogállás: község

          Házak száma: 92

          Jogi népesség illetve belföldi népesség: 1002

Az 1848–49-es szabadságharcban a falu lakói közül 12-en vettek részt.

Egy 1951-ben írt okiratból kiderül, hogy a falu határában főleg búzát, rozst, tengerit, kevés burgonyát és bükkönyt terem; dohányt nem termesztettek. Juhokat a lakosok is tartanak. Erdeje mintegy 1200 hold, s tölgy-, vadkörte-, alma- és szilvafákból áll.

          Az Eszterházy-féle hithozományból vált a falu önállóvá az 1860-as évek tagosztásakor, melynek során 45 egésztelket hasítottak ki. A 45 egésztelekből 44-et egy - egy család kapott meg váltásul, vagy juttatásul, egy egész helyet pedig a faluban élő többi család (az úgynevezett zsellérek) között osztottak fel. (Ebben az időben 198 család élt ebből 133 zsellér) Az Eszterházy család 39775 forint kártérítést kapott az államtól.

Horváth Lajos így ír a faluról:

" Minden évben választottunk " koldusbírót ". Ez egy szegény ember volt, aki már nem bírta a munkát. Az volt a dolga, hogy elkergesse a faluból az idegen koldusokat és a cigányokat. A falu koldusai minden héten megkerülhették a házakat, minden háznál adtak nekik valamit. Ment velük a koldusbíró is. Én szüntettem meg a koldusságot 1933-ban, heti 50 kg búzát mértem ki, azt a község költségén megőrlettem, kiosztottam a lisztet a szegényeknek."

Az idősebb lakosok emlékezései azonban arról tanúskodnak, hogy mérhetetlen volt a szegénység még az 1 - 2 holdas családoknál is.

A II. világháború vége felé a Rába - vidékét köztük Bogyoszlót is a Pécs felől érkező 4. és a Székesfehérvár felől érkező 9. egyesített gárdahadsereg szabadította föl 1945. március 28-án. Német egységek a közelben nem voltak, így közvetlen fegyveres harc nélkül vonultak át a falun a szovjet csapatok a mai Fő utcán (korábban Vörös hadsereg utcán).

1950. szeptember 27-én alakult meg az első nagyüzemi gazdaság. 14 javarészt földtelen család az állami tartalékföldeket birtokba véve (127 kat. hold) a közös gazdálkodás útjára lépett. A gazdaság neve " BÉKÉÉRT " Termelőszövetkezeti Csoport lett.

1975-ben a termelőszövetkezet egyesült a Jobaházi-, Magyarkeresztúri - és Potyondival. Ekkor kb. 500 tagja volt, kb. 240 munkást foglalkoztatott. 3600 szántó 300 ha rét, legelő és 35 ha erdő tartozott hozzá. A termelőszövetkezet eredményesen tevékenykedett.

A rendszerváltás után 1994-ben Magyarkeresztúr kivált a szövetkezetből. Maradt 2000 ha föld.

A térség legnagyobb munkaadója a korábbi termelőszövetkezet utódjaként megalakult Cankó 2000 KFT.

A réteket nagyrészt magángazdák használják.

Az erdők az 1996-ban megalakult Bogyoszlói Erdőbirtokos Társaság kezébe kerültek.